Próbálom megfogalmazni azokat a dolgokat amiket itt láttam, leírni azokat a beszélgetéseket amiket hallottam, vagy a gondolatokat amik megszülettek bennem. De sajnos úgy érzem, hogy ez egy lehetetlen feladat. Hiába írom le amit nap mint nap látok, utólag visszaolvasva érzem, hogy nem ugyanaz. Mintha a megfogalmazhatatlant próbálnám megragadni. És sok dologról nem is írok. Több okból nem írtam eddig ezekről a dolgokról, főként azért mert inkább a pozitívumokra akartam koncentrálni amíg itt vagyok. Arra, hogy mit nyerhetek ebből a helyzetből, hogy mit tehetek, nem az engem körülvevő problémákra.

Nem tudom mennyire jön át a blogon keresztül az az érzés, amit az itteni élet jelent. Mindenesetre most megpróbálok csak erről írni. Nem lesz összefüggő, inkább csak olyan dolgok összegzése, amiket itt megéltem.

Mielőtt idejöttem a Csabi valami olyasmit mondott, hogy készüljek föl rá, hogy a fehér embert itt istenítik. Ez a megállapítás pontosításra szorul. Tény, hogy Jeremy, akit a megtestesült árja típus: 2m magas, tejfehér bőrű és halványkék szemű, valóban az ideáljuk. Bárhol megjelenünk együtt, a gyerekek egyből a nyakába másznak és az emberek nagy többsége is rendkívül kedves vele.

Ezúttal abból a földöntúli paradicsomból írok, ahol a nagy költők, írók és utazók jártak pár száz éve. Jelentem megtaláltam a misztikus és egzotikus Indiát! Az illata olyan, mint a plumeria virága, édesen fűszeres, és nyoma sincs benne a nagyvárosok bűzének. Csendes és békés, vakító fehér épületekkel és zöld kertekkel. Olyan ez a hely mint egy apró mennyország India poklában, ahol madarak csiripelnek és teknősök mászkálnak körülötted.

Hajjaj, a legutóbbi statisztikákból leszűrtem, hogy nem szeretitek az okosító bejegyzéseket :) Pedig állítólag nagyon jól magyarázok. De ezennel mindenkit megnyugtatok: a mai bejegyzésből nem tanulhattok semmi okosat, ez pusztán egy újabb jelentés az itt létemről. 

Az elmúlt napokban kicsit jobban beleástam magam a Hinduizmusba és az indiai istenek világába. Hát mit ne mondjak, ez aztán egy komplikált vallás. Kb egy nap olvasgatás után már látom nagyjából a főbb vonalakat:) Hindu oktatás kezdőknek egy laikustól (ezáltal nem vállalok felelősséget a teológiai hibákért)

Azt hiszem páran nem vitatkoznának vele, ha kimondanám: a hedonizmusom fog a sírba vinni:)) Gyerekek egy jó tanács, ha Indiába utaztok: ne egyetek meg mindent amit megkívántok! Vagy legalább ne az első héten!!! A sok finomságnak köszönhetően a csütörtök-péntek számomra lábadozással telt, mert a gyomrom úgy döntött, hogy elég volt a fura kajákból. Helyette éljen a főtt krumpli! :) 
Szerencsére nem volt semmi komoly, így szombaton már vidáman robogtam a többiekkel Jaipur felé. Ezúttal nem kaptok hosszú beszámolót, cserébe feltöltöttem jó sok képet ide. Jaipur 5-6 órás vonatúttal közvetlenül megközelíthető Delhiből, és ugyan ez is nagyváros, már megérkezve érezhető a különbség. A pályaudvar tisztább, a riksások kedvesek és a szállásunk tiszta és jó szagú volt. Persze lepukkant, omló falú, de legalább tiszta. Két napot töltöttünk itt, a főbb látványosságokat néztük csak meg.

Elhatároztam, hogy ezúttal pontosan fogom dokumentálni a történéseket. Persze ezt mindig elhatározom, de hátha most menni is fog:)
Kezdjük is az Isztambuli élményekkel. A repülőút király volt, három fogásos vacsit kaptam, ami még ráadásul finom is volt. Tizenegykor szálltunk le, mire átértem a tranzit váróba éjfél lett. Próbáltam kérdezgetni egy nagyon fáradt és még annál is unottabb info-pultos kislányt, de mivel az angol tudása még alapfoknak is csak túlzással volt hívható, ezt hamar feladtam.

Nos, úgy gondolom itt az ideje újra izzítanom szerzői képességeimet! Ismét beindult bennem az a bizonyos hangocska, amit már oly jól ismerek, és ami folyamatos menésre kényszerít. Idén igazán izgalmas úti célt talált magának: az elefántok és fakírok, a jóga és a vegetáriánusok otthonát. "Eddig jó" - mondja az a bizonyos vicc, meg én is: eddig jó, kisebb zökkenőkkel. Lássuk mire készüljetek, ha hasonlóra adnátok a fejeteket: