Azt hiszem páran nem vitatkoznának vele, ha kimondanám: a hedonizmusom fog a sírba vinni:)) Gyerekek egy jó tanács, ha Indiába utaztok: ne egyetek meg mindent amit megkívántok! Vagy legalább ne az első héten!!! A sok finomságnak köszönhetően a csütörtök-péntek számomra lábadozással telt, mert a gyomrom úgy döntött, hogy elég volt a fura kajákból. Helyette éljen a főtt krumpli! :) 
Szerencsére nem volt semmi komoly, így szombaton már vidáman robogtam a többiekkel Jaipur felé. Ezúttal nem kaptok hosszú beszámolót, cserébe feltöltöttem jó sok képet ide. Jaipur 5-6 órás vonatúttal közvetlenül megközelíthető Delhiből, és ugyan ez is nagyváros, már megérkezve érezhető a különbség. A pályaudvar tisztább, a riksások kedvesek és a szállásunk tiszta és jó szagú volt. Persze lepukkant, omló falú, de legalább tiszta. Két napot töltöttünk itt, a főbb látványosságokat néztük csak meg.

Amber Fort: a város melletti dombon fekszik, igazán lenyűgöző építmény. Elefántháton is megközelíthető (kitalálhatjátok, hogy azzal mentünk e:)) Beszereztem az első képeslapokat is, amik rendkívül rondák, de hosszas keresgélés után megállapítottam, hogy itt nem gyártanak szép képeslapot. Talán hamarosan fel is adom őket:)

Jantar Mantar: a fura nevű világörökség egy 18.század elején épült obszervatóriumot takar. Egy hatalmas kertben fura építmények állnak, amikkel a pontos időt, a napfogyatkozásokat, a csillagok együttállásait, égi távolságokat mértek. Kicsit el is ájultam, hogy miket tudtak ezek az indiaiak.

Monkey Temple: A neve alapján valami nagy dologra számítottam, de igazából itt az ájulós élményt csak a 40 fokban való hegyre mászás okozta. Az úton megcsodálhattunk pár majmot, kis majmot, meg azt, hogy hogyan gyártják őket. 

Összességében Jaipur szép város, szerintem élhetőbb mint Delhi. Én még azt is élveztem, hogy itt a disznókon és teheneken kívül kecskék és tevék is mászkálnak az utcán, az elefántokról nem is beszélve:) Azt hiszem, ha valaki szép indiai textil holmit szeretne az is itt érdemes megvenni, gyönyörű hímzett ágytakarók, párnák és hasonlók voltak mindenhol. Utolsó este megtaláltuk az igazi indiai Disney-t: a várostól 35 percre egy nyitott hely, ahol tradicionális indiai vacsorát ettünk a földön ülve falevél tányérokból és agyag poharakból. Vacsi után különböző hagyományos mulattatókat csodálhattunk meg: volt bűvész, indiai táncos, birkózó, kötéltáncos. És életemben először fizettem egy férfinak azért, hogy megüssön (persze ő ezt masszázsnak hívta)

Ennyit mára, stay tuned, nézzétek a képeket és gondoljatok sokat rám!

P.S.: Lelkes barátom, Fabrizio levideózta ahogy hennát készít nekem az útszéli néni (igazából nem szerettem volna, de megsajnáltam szegényt ahogy alkudozás nélkül vitte lejjebb és lejjebb az árat): https://www.youtube.com/watch?v=58TJzjEAKos&feature=youtu.be

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.