Nos hol is hagytam abba? Ja igen, a kanpén bealvásnál:) Arra keltem, hogy a házigazda (mint kiderült Himanshu a reggeli srác), és egy amerikai (Jeremy – nem aieseces, sima volunteer) az asztalnál ül. Először kicsit kínosnak találtam, hogy így találkozunk, de hamarosan kiderült, hogy a lehető legjobb ember keltett. Nem tudom kinek milyen előítéletei vannak az amcsikkal kapcsolatban, nekem mostanában már nem sok van. Jeremy nagyon nyitott, segítőkész és vicces. Elkísért sim kártyát venni, rendelt kaját, pénzt is váltottunk. Aláírtam a szerződést a lakásra, mint kiderült se nem 70 dollár, se nem 150 (eddig ilyen tájékoztatást kaptam). Mind1, csak ismét megállapítottam, hogy az itteni AIESEC nincs a topon a recepciós ügyekben. Később találkoztunk egy sráccal aki az UK-ból jött, de eredetileg olasz (Fabrizio – MC Ceed). A házban lakik még 3 mexikói, két taiwan és ma megjött a kínai is (igazi multi-kulti, kár, hogy az ázsiaiak nem valami nyitottak). Általában esténként elég nagy a nyüzsi, tegnap pl. a fiúk próbáltak főzni tipik amcsi kaját olasz desszerttel, de nem a főzéstudásáért kell szeretni őket, az biztos:)

Este elmentünk moziba batman filmet nézni. A film is jó volt, de a nagyobb showt az indiaiak nyomták. Végig dumálnak, mászkálnak, és képzeljétek a moziban lehet hot-dogot enni. Meg pizzát, tésztát, és mindent mi szem-szájnak ingere. És a film közepénél van egy szünet. Ami arra nem elég, hogy wc-re elmenj, max arra, hogy röhögj rajta, hogy a legrandomabb pianatban állították le a filmet. A srácok előző este igazi Bollywood-i filmet néztek, és állítólag az indiak hangosan nevetnek, tapsolnak és még néha felállva táncolnak és énekelnek.

Nem tudom miért, de nagyon élvezek itt lenni. Leírni nem tudok semmit, ami extra jól hangzana, sőt!

Hétfőn az itteni AIESECesek szerveztek egy karitatív napot, összegyűjtötték a környék árvaházaiból a gyerekeket (vagy 150et) és szórakoztatták őket. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire élvezték a kölykök a napot, de ugyanakkor nem szabad belegondolni, hogy gyakorlatilag egyikőjüknek sincs eséye továbbtanulni, rendes állást szerezni, vagy úgy egyeltalán a jobb életre. A rendezvény 4 megállóra volt innen (mi Kalaish Colony-ban lakunk), és olyan környék volt, ahová nem vágyom vissza. A metróhoz két úton lehetett eljutni: odafelé egy szűk sikátoros részen keresztül mentünk, ami olyan koszos és sötét volt, hogy még fotózni sem mertem. Nem tudom hányan láttatok dokumentumfilmeket Indiáról, de néha lehet olyat találni, amiben azt ecsetelik, hogy az indiaiak tiszták és tisztán tartják az otthonukat. Hát, ezeket az otthonokat mindennek hívnám, de nem tisztának. Inkább koszosnak, büdösnek és rendetlennek. Azt hiszem, nem lehet általánosítani, hogy az indiaiak ilyenek vagy olyanok. Mert vannak muszlimok, szikhek, hindik és mind másképp gondolkoznak és élnek. A másik út pedig konkrétan egy szemétdombon át vezetett. Erről már van pár képem, majd feltöltögetem őket, csak a net most nem túl jó.

Még egy tévhit eloszlatás: az indiaiak erőszakosak. Mármint nem úgy, hogy megvernek az utcán vagy ilyesmi, inkább csak ilyen tömeg-birka effektben nagyon durvák. Aki nem hisz nekem az utazzon a metrójukkal párszor és rájön. Hatalmas tömeg van, és a feljutásért/lejutásért komolyan harcolni kell. Az elmúlt két napban már három embert is láttam aki nem tudott leszállni a behömpölygő tömegtől. Az egyik pasi még le is szállt, majd pár lépés múlva visszasodorták. Meg se várják, hogy kinyíljon az ajtó, már tolakodnak. Sajnos tilos a metróban fotózni, ezért sem ezt, sem a köpködést tiltó táblát nem tudtam megörökíteni. A sort nem ismerik. Ha nem állsz annyira közel az elötted lévőhöz, hogy érezd az auráját, akkor tuti megjelenik valaki és beáll közétek. A lényeg, hogy amikor érkezik a metró, akkor a jelszó: "brace yourselves"!

Igazából teljesen meg vagyok lepődve, de valahogy nem vagyok ideges tőlük, csak nevetek rajtuk. Talán azért mert tudom, hogy csak másfél hónapot vagyok itt, vagy talán mert annyira abszurdan viselkednek, hogy azt nem lehet komolyan venni. Ez az első hely ahová utaztam ami teljesen más mint otthon. A McDonalds-ot leszámítva semmi sem ugyanolyan. A higiéniára például egyeltalán nem adnak. Nekünk otthon az egész világ sörnyitó, az itteni férfiaknak/gyerekeknek az egész világ wc (igen még nagy dolgokra is). A nőket szerintem csak az tartja vissza, hogy a szárit nagyon bonyolult visszatekerni magukra. Mert szárit hordanak; szinte mindenki, fiatalok-öregek egyaránt. De például itt sokkal jobban egyenlőnek érzem a nőket, mint mondjuk Isztambulban. Ott azért elég meredeknek éreztem a reggeli metrózást, ahol kb. 20 pasinként volt egy nő az utcán. Nappal kicsit jobb az arány, de szerintem csak a turisták miatt. Szóval lehet mondani, hogy már ott is egyenjogúság van, de majd hiszem ha látom (kezdhetnék ott, hogy kiengedik a nőket az utcára). De itt nem érzek ilyesmit, sőt általában nem is bámulnak a pasik úgy mint pl. a törökök vagy az olaszok. Persze az utcán nem szabad kézenfogva menni, ölelkezni és a múltkor a riksán hárman nem fértünk el ezért az egyik srác ölébe ültem, hát azt sem nézték valami jó szemmel. Álítólag az utcán csókolózásért még a rendőr is megbüntethet.

Kedden kicsit turistáskodtam is, elmentünk megnézni a Lótusz templomot. Kívülről nagyon szép, belül nem sok érdekesség van, csak egy nagy üres tér. Viszont ennek köszönhetően nagyon szép hangzása van, amikor ott voltunk pont valamilyen szertartás kezdődött, az ének olyan volt mintha valami hangtál közepén lennénk:) A szertartás arról szólt, hogy különböző vallások képviselői mondtak egy-egy imát a saját istenükhöz. Az ottani dolgozók szerint az a hitük alapja, hogy egy Isten van, csak másképp hívják a különböző vallásokban. Délután Akshardham-ban voltunk, ami egy igazi fake emlékmű. Nagyon szép, de kiábrándító, hogy mindössze 7 éve építették. A temlomban robot-show (mozgó panoptikum) mutatta be Swaminarayan életét 3 éves gyerekek szintjére butítva. Este volt egy kis szertartás zenés szökőkúttal összekötve, ami elég jól nézett ki. Utána még egy panoptikum következett: kishajóval körbevittek India korai történelmén. Ez nagyon érdekes volt, tényleg lenyűgöző, hogy milyen kultúra volt itt 5-10ezer évvel ezelőtt. Összességében Akshardham érdekes volt és szép, de sokat levont az élményből, hogy az egész inkább hasonlított egy hindu Disneylandre, mint egy igazi vallási központra.

Azt írtam már, hogy mindenhol fémdetektoros átvizsgálás van? A metróban, a plázákban, a piacok bejáratánál, a templomoknál, mindenhol. Általában elég felületesek, de pl Akshardhamban még a piercingem is becsipogott, pedig az még a reptéren sem szokott. Ide semmit sem lehetett bevinni a pénztárcán és igazolványokon kívül, ezért fotókat sem lehet csinálni. Nem tudom mit keresnek az átvizsgálásokkor, talán bombát vagy ilyesmit. Mindenesetre minden tele van katonákkal, akiknek a fegyvere ugyan fából készült játékpisztolynak néz ki, de inkább nem kötekednék velük.

Befejezésképpen pedig az ételekről: aki válogatós, az ne jöjjön ide. Amióta itt vagyok folyamatosan olyan dolgokat teszek a számba, amiket még életemben nem láttam, nem tudom miből készültek vagy milyen ízük van. Folyamatosan kísérletezek, az eddigi kedvenceim a samosa, a dosa masala (ezek indiai kaják), momo (állítóag tibeti) és ma ettem egg choupsey-t ami szintén nem volt rossz. Sajnos a sok ismeretlen kaja és fűszer mára már okozott egy kis hasfájást, de nem nagyon van más választásom, itt nem árulnak rántott húst.