Hajjaj, a legutóbbi statisztikákból leszűrtem, hogy nem szeretitek az okosító bejegyzéseket :) Pedig állítólag nagyon jól magyarázok. De ezennel mindenkit megnyugtatok: a mai bejegyzésből nem tanulhattok semmi okosat, ez pusztán egy újabb jelentés az itt létemről. 

A mai nappal elérkeztem Indiai kalandom feléhez. Néhányan megjegyeztétek, hogy nem írtam eddig a munkáról. Hát igen, mindennek megvan az oka. Sajnos az itteni aisecesek nem annyira tevékenyek, ennek következtében csak most pénteken volt az első meetingem az NGO-val, ahol dolgoznom kell. Igazából annyira nem bánom, mert félhivatalosan csatlakoztam egy másik projekthez, ahol az árvaházi gyerekeknek kell angolt tanítani. Ez minden nap ad elfoglaltságot, és nagyon szeretem is csinálni:) Persze hétfőtől elkezdem a hivatalos projektemet is, de azt hiszem simán belefér majd mindkettő az időmbe. Az árvaház kb napi 4-5 óra elfoglaltság, az NGO-s munkát egyenlőre nem tudom még. Elvileg cégeket kell megkeresnünk és tanácsot adni nekik arról, hogy miért fontos a környezet védelem. Az NGO vezetője iskolázott, és látszik rajta, hogy tényleg szívügye ez a dolog, és nagyon jó elképzelései is vannak. De egyszerűen képtelen rendszerben gondolkodni. (Azt hiszem ez itt népbetegség) Így pedig nehéz egyről a kettőre jutni. Azért sikerült megérteni, hogy nagyjából mit akar, de a projekt nagy fokú önállóságot igényel. Sajnos a projekt társaim mind utazgatnak vagy hamarosan elutaznak, kivéve egy srácot, a portugál Pedrot. Holnap leülünk és elkezdjük törni a fejünket az egész feladaton. Állítólag utánunk is folyamatosan érkeznek majd önkéntesek, szóval azt hiszem most a legfontosabb egy biztos alapot megteremteni a munkának. Eddig nem próbálkoztak cégeket meggyőzni, ezért teljesen nulláról indulunk. Szeretnék egy adatbázist létrehozni, és egy jó know-how-t, hogy amit mi elkezdünk, azt az utánunk érkezők könnyen tudják folytatni. Máskülönben olyan lenne, mintha semmit se csináltunk volna. Az meg kb esélytelen, hogy bármit is elérjünk három hét alatt, két okból is. Egyrészt itt minden lassan megy, mindig mindenre és mindenkire várni kell. Sokat. Másrészt pedig annyira nincs benne az emberek fejében a környezetvédelem fontossága, hogy az már rémisztő. Még a McDonalds sem gyűjti szelektíven a szemetet. És még jó, hogy egyáltalán valahogy gyűjtik a szemetet, mert az is ritkaság. 

Szombaton Agrában voltam turistáskodni egy kínai, egy thai és két japán társaságában:) Csak egy napos kirándulás volt, megnéztük a Taj Mahalt és az Agra Fort-ot. Mindkettő világörökség, és kb 15 percnyire vannak egymástól.

Gondolom már mind ismeritek a Taj történetét, de kis frissítésként: Shah Jahan építtette a halott felesége emlékének a 17. század elején. A nő Mumtaz Mahal 20 évig volt a harmadik felesége (ugye az iszlámban a többnejűség  divat), és a tizennegyedik (14!!) gyerekük születésekor halt meg.  Ezért az épület az egész világon a szerelem szimbóluma, és egyike a világ 7 csodájának. Az építkezés 22 évig tartott, több ezer munkás dolgozott rajta. Sajnos Shah Jahan nem élvezhette sokáig a mauzóleumot, mert a fia nem sokkal annak elkészülte után fellázadt ellene és élete végéig bezáratta az erődbe (Agra Fort), így csak a távolból csodálhatta kedvese emlékét. Tényleg lenyűgöző, bár nekem az erőd sokkal jobban tetszett belülről. És a hatalmas tömeg is sokat vont le az értékéből, ráadásul a guide szerint télen ennél sokkal többen szoktak lenni. Szóval ha erre jártok mindenképp hétköznap menjetek, akkor sokkal jobb. A hét csodára visszatérve, ezzel már kettőt kipipálhatok :) A nap nagyon fárasztó volt, képekért csekkoljátok fb-t, hamarosan feltöltöm őket. 

Kicsit úgy érzem, mintha már hónapok óta itt lennék. India turisztikai mottója az "Incredible India" jelző, és valóban: ez az ország hihetetlen. Nem is tudnék jobb jelzőt találni. Persze a turisztikai marketing anyagokban nem szerepel az igazi India. Mert az igazi India ma már nem csak a mesés keletet jelenti, hanem a tömeget, a káoszt, a bűzt és a koszt is. Óriási ellentétek vannak az egész országban. Ha bemész egy bevásárlóközpontba, meg nem mondod, hogy nem Európában vagy. Miközben az utcán minden nő szárit hord, óriási a tömeg és a nyomor. Furcsán keveredik a nyugati tömegkultúra az egykori hindu vallással, az iszlámmal, és szikh nép kultúrájával. Az utcán lehet látni yogikat, és olyan emberekkel is lehet találkozni, akik valóban békések és kedvesek, mint ahogy azt Gandhi élete és tanítása alapján az indiaiakról feltételezzük. Kár, hogy ez a ritkaság. Én legjobban az állandó koszt sajnálom, Agrában is nagyon kiábrándító volt az utcákon járni (jobbra kép illusztráció gyanánt). Csak, hogy értsétek, íme egy kis felsorolás arról amit eddig láttam - avagy mit lehet csinálni Indiában az utcán?

• szemetelni
• wc-zni
• enni
• inni (mango lassi rulz)
• hajat vágatni
• élő állatokat csodálni (tehén, disznó, kecske, stb)
• vásárolni (amit csak szeretnél)
• tetováltatni
• laptopot lamináltatni
• földön ülni
• közlekedni (busszal, motorral, riksával, tuk-tukkal,  lovas kocsival, tevés kocsival,esetleg elefánttal)
• hennát készíttetni
• stb.

Egyébként amióta itt vagyok, aktívan terjesztem a magyar nép hírét, pl harcos amazonként próbálom bebizonyítani a helyieknek, hogy "Hungary" egy létező ország (ó ha tudnátok hányszor hallottam már a hungry-hungary viccet!!). Valamelyik este pedig készítettem a többi traineenek gombás-paprikás csirkét, és hatalmas sikert arattam vele! Tök büszke vagyok magamra, mert ez volt életem első paprikás csirkéje, és egészen kivállóan sikerült! (persze előre nem mondtam meg nekik, hogy ilyet még sosem csináltam:D) Sajnos az itteni ételekkel továbbra sem vagyok kibékülve, pontosabban a gyomrom nincs velük kibékülve. A legrosszabb az a dologban, hogy némelyik kaja annyira guszta, hogy nem bírok ellenállni, de a gyomrom egyből tiltakozik. Szóval most kb minden másnap eszek csak indiait, egyébként főzök, vagy momózunk:)

Na ennyit mára, megyek aludni, holnap munka vár és még a ma megírt 31 képeslapot is fel kell adnom :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.